VII. DIADALSZEKÉR
Nagyon sok mese főhőse végleg elhagyja azt a helyet, ahonnan elindult, és utazása során új otthont talál magának. Természetesen ez a valóságban nem mindig fizikai távolságot jelent, ugyanabban a szobában maradva is képesek vagyunk rá, hogy száznyolcvan fokos fordulatot vegyen az életünk, gondolkodásunk. Igaz, hogy a helyváltoztatás, akárcsak időszakosan is, kicsit segít, hogy kirázódjunk a rutinokból, új perspektívákat nyerjünk, de nem feltétlenül szükséges. Munkahelyet sem kell váltanunk, és a partnerünket, barátainkat sem kell lecserélni ahhoz, hogy elinduljanak bennünk ezek a változások - de az elkerülhetetlen, hogy alakuljon a kapcsolataink minősége. Például ha eddig nem húztunk határokat, és egyszercsak elkezdjük ezt gyakorolni, az hatással lesz a körülöttünk lévőkre, és arra, hogy milyennek látnak minket. Ha támogató, szeretetteli közegben vagyunk, akkor ott lesz rugalmasság arra nézve, hogy alakuljon az énképünk. Ha nem, akkor legalább kiderül, hogy csak önbántó minőségeinkkel együtt voltunk elfogadhatóak, akkor nincs más hátra, keresnünk kell egy olyan helyet a világban, ami úgy is szeretettel lát minket, ha egészséges határokat húzunk, ha kifejezzük az érzéseinket, szükségleteinket. Ahol nem érezzük kapcsolatainkat egyoldalúnak, ahol nem érezzük magunkat “soknak” vagy “kevésnek”.
KELYHEK ÁSZA
Valamit úgy csinálni, hogy létrejön a teljes érzelmi bevonódás, megengedjük magunknak az önátadást. Beengedni annak a lehetőségét, hogy olyan dolgokat is csinálhatunk, amik tényleg fontosak a számukra, amiben tényleg nagy örömöt és kielégülést találunk. Ez félelmetes is lehet, mert mi van, ha egy nap úgy kelek fel, hogy már nem okoz akkora örömet, ami addig csodálatosan működött? Mi van, ha elveszítem a lehetőségét annak, hogy gyakoroljam, ami ennyire feltölt? A nagy érzelmi bevonódás magával hozza az veszteségtől való félelem érzetét is, pont mint a párkapcsolatokban. Az elkerülő kötődő mintázatok nem csak kapcsolódásban jelenhetnek meg, hanem akár abban is, ahogyan a szakmai elköteleződéshez állunk, vagy hogy képesek vagyunk-e hinni benne, hogy csinálhatjuk azt, amit igazán szeretünk anélkül, hogy az felzabálna minket, teljesen elveszítenénk magunkat ebben a bevonódásban. Félünk a függőségtől és attól, hogy nem fogjuk tudni tartani a határainkat akár a saját projektjeinkkel kapcsolatban sem, ezért inkább egy finom távolságtartást alkalmazunk. Ezzel megóvjuk magunkat a teljes azonosulástól és annak veszélyétől, hogy ha esetleg valakinek nem tetszik, amit csinálunk, akkor a teljes lényünket érezzük elutasítva, hiszen nekünk sem “annyira” fontos.
ÉRMÉK5
Nagyon erős kép a Bika havában, aminek a bőség és bőség élvezete központi témája. Ezen a lapon valahogy kizáródunk a melegből és a fényből, hiába van jelen. Megjelenik annak a képe, amikor az állandó hiány hajt minket, amikor folyamatosan rohanunk, de soha nem érjük utol magunkat, és így nem marad idő és tér arra, hogy kényelmesen legyünk, hogy befészkeljünk egy kicsit azokba az eredményekbe, amit elértünk. Vagy bármilyen élvezetes, örömteli élménybe, amit éppen elénk dob az élet, mert nem kell ennek a munka gyümölcsének lenni, “csak úgy” is részesülhetünk rengeteg jó dologból. Ebben az időszakban a természet is erre tanít minket, a napfény, a csodálatosan kizöldült erdő, a virágok illata akkor is rendelkezésünkre áll, ha mi úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg ezt a sok jót, a természet feltétel nélküli szeretettel kínálja fel ezt a sok szépséget. Megtehetjük, hogy kikapcsoljuk magunkat a jelenből, és visszafelé vagy előre rohanunk, állandóan a fejünkben vagyok, és akkor elvágjuk magunkat a jelentől, és azoktól az érzékszerveinktől, amik a jelenbe hozhatnának minket - a tapintás, az ízlelés, a szaglás. Ez a lap arra kér minket, hogy néha válasszuk azt, hogy nem rohanunk tovább, hanem egy kicsit jelen vagyunk magunk számára.