IMG_2064.JPG
ermek 8.jpg

ÉRMÉK 8 
Elkötelezett figyelem - magam felé és mások felé is. Létezik egy szövegértési technika, amit úgy hívnak, hogy close reading, a lényege annyi, hogy nagyon nagy odafordulással vizsgálunk egy szöveget, ami előttünk van, anélkül, hogy kiugranánk a belőle, és elkezdenénk az életmű tükrében vagy bármilyen más kontextusban (pl. személyes meggyőződés) értelmezni. Egyre jobban szeretem ezt a tarot-ban és az életben is alkalmazni. Mély figyelemmel jelen lenni anélkül, hogy a szituáción túli következtetésekkel és általánosításokkal elterelődnénk attól, ami éppen van. Például tárgyilagosan leírni egy helyzetet, vagy kíváncsinak lenni, tényleg mit mond a másik, milyen szavakat használ pontosan. Amikor rossz érzést kelt bennem valami, akkor kinyomozni, hogy mi is ez az érzés, és pontosan mi volt az, ami kiváltotta, ebből mennyi az én történetem, mennyi a másiké. Nagyon sok konfliktus-rendező kommunikációs technika bizonyítja, hogy az ördög a részletekben lakik, nagyon finom áthangolások nagyon nagy különbséget adnak ki. Például az általánosítások: “mindig”, “soha”, “mások ennyi idősen…” soha nem vezetnek jóra, hiszen figyelmen kívül hagyják a másik, a kapcsolat, a helyzet egyediségét, és rombolják az intimitást. Ha mégis belecsúszom ebbe a fekete-fehér látásmódba, akkor ezt a tényt veszem górcső alá. Mindig kiderül, hogy valami nagyon intenzív és félelmetes érzést próbálok elkerülni, amikor feladom az aprólékos, empatikus nézőpontot. Leginkább a távolságot növelem vele, szeretném a másikat eltolni, mert a sebezhetőségtől és az elhagyástól való félelem a közelséggel együtt elviselhetetlenné válik. Ez a figura veszi a bátorságot, és belemegy a részletekbe, oda mer nézni, minden nap gyakorolja, ha elrontja, visszamegy és kijavítja - nem vágja oda, hogy nekem ebből elegem van, kész, befejeztem.

kardok lovag.jpg

KARDOK LOVAGJA
Az Érmék 8 figurájával ellentétben ez a lovag hajlamos átvágtatni a részleteken - mármint azokon a részleteken, amik fájdalmasak. Vagy amik kissé finomítanák a szélsőségeket, és ezáltal bonyolítanák a helyzetet. Sokszor jó szolgálatot tesz ez az energia, például amikor le akarunk zárni valamit - sokkal könnyebb úgy kilépni egy nem működő kapcsolatból, ha tele vagyunk szakítási dühvel, és a dolgok sötétebb oldalára fókuszálunk. Aztán persze később be fog ütni egy nagy adag nosztalgia, amikor átbillenünk, és csak a szép dolgokra emlékezünk, amik hiányoznak - majd beáll egy tartható egyensúly a szeretettel emlékezés és elengedés érzésével (voltak jó dolgok is, de KÖSZ, NEM). Feldmár beszélt egyszer arról, hogy vannak parazitikus és szimbiotikus kapcsolatok, szerintem ez nem ilyen fekete-fehér. Tény, hogy vannak olyan helyzetek, amik határozottan rosszak nekünk, bár szerintem azok is jók valamire, például előhívják a Kardok Lovagját belőlünk, aki végre kiment, felszabadít minket, elzavarja a parazitákat, kitörli a telefonszámukat a telefonunkból, blokkolja őket facebookon. Utána jöhet egy kis szégyen, hogy ez lehet, hogy egy kicsit erőteljes reakció volt, de szükségszerű. Vannak dolgok, amiket nem lehet cukin intézni, és szükség van egy kis intenzitásra. Ez a lap sokszor arra utal, ahogyan belül megéljük ezt az intenzitást - durvábbnak tűnik kimondani egy olyan mondatot, hogy “ez nem szeretet, ami köztünk van”, pedig valójában tényszerű lehet. A Kardok Lovagja nem egy félős figura, nem is megalkuvó, kiméletlenül őszinte, ami eléggé meglepő tud lenni egy olyan helyzetben, ahol korábban sok volt a félrenézés, belenyugvás, apátia. 

kardok 7.jpg

KARDOK 7
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem nagyon sok olyan kapcsolatom volt, ahol az előtérben egy színdarabot játszottunk a szimbiózisról, a függöny mögött meg sietve lapátolták ki az erőforrásaimat a hátsó ajtón - szakmai kapcsolatok, szellemi tulajdon, pénz, stb. Kiszúrta a szemem, hogy kihasználnak, de nem akartam észrevenni, pont mint Piroska aki megfeszül, hogy a nagymamát lássa a farkasban, és sikerül is neki. Fel is falják szőröstül-bőröstül, hogy aztán újraszülethessen. Ezen a kártyán egy olyan figura van az előtérben, akit általában nem veszünk észre, mert nem akarjuk észrevenni. Ezt a vakságot az árulásra gyerekként véssük be mint túlélési technika - a félrenézés megóv attól, hogy szembesüljünk a fájdalmas ténnyel, hogy feltétel nélküli szeretet helyett bántás vagy cserbenhagyás ér minket. Annyira szeretnénk a farkasban a nagymamát látni - szó szerint, nekem az elmúlt hónapok egyik legfájdalmasabb felismerése, hogy még az apai nagymamám sem volt a szövetségesem, hiszen mélyen gyűlölt bennem mindent, ami anyámra emlékeztette, és nagyon sokszor tett fájdamas megjegyzéseket, pl. a testalkatomra, ami a felnőttkori evészavaraim egyik forrása lett. A Kardok 7 igazából minket ábrázol, amikor napi szinten eláruljuk magunkat. Félresiklik a tekintetünk, és nem vállaljuk fel, mert nem tudjuk felvállalni, hogy időben leleplezzük, mert túl fájdalmas lenne belátni, hogy becsaptak és bántottak. Ráadásul szégyenteljes is - nekem megvan az a speciális bénultság érzés is, amikor a lelkem mélyén már tudom, hogy zajlik ez az árulás, de nem merek lépni, mert akkor mások is meg fogják tudni, hogy mennyire hülye voltam, hogy hagytam magam becsapni. Nem könnyű, de elkerülhetetlen képzeletben kiengedni végre a kutyákat, hogy elkapják a tolvajt.

ördög.jpg

ÖRDÖG
Már megint itt van Mr. Teufel! (Bocsánat, nem tudtam megállni). Azért írom, hogy már megint, mert ő volt az elmúlt hetekben leggyakrabban felbukkanó Nagy Arkánum-lap a tanácsadásokon. Nem vagyunk boldogok, amikor meglátjuk, pedig már fél egészség, amikor hajlandóak vagyunk megnyílni rá, hogy az Ördögöt a maga valójában megnézzük. Olyan ez, mintha végre megtalálnánk, mitől van olyan büdős, és ezáltal lehetőséget kapnánk az eltávolítására, hogy kiszellőzhessen a szag. Mintha Piroska - mikor legközelebb belép egy nagymama-ruhás farkashoz - végre hajlana rá, hogy meglássa a szőrös, gusztustalan testet a csipkés főkötő alatt. Az Ördög laphoz kapcsolódó kedvenc mesémben, az Ördög meg a lány-ban van az a pillanat, amikor a lány meglátja a legény patáit és futásnak ered. Viszonylag a mese elején, de ott nem ér véget a történet, sőt akkor jön a java, még hosszú út áll előtte, hogy megértse, hol van a rés az életében, ahová beférkőzött az ördög, mert ő mindig csak akkor jön, ha meghívjuk, ez benne a legrosszabb. Az Ördög lap mindig arra motivál, hogy lépjünk ki végre az áldozat szerepből, és vegyük észre, hol hajtjuk végre az önárulást, aminek a repedésén beférkőzik az ördög - legyen ez egy parazitikus vagy bántalmazó kapcsolat, vagy bármilyen illuzorikus történet, ahol önzetlen segítőt, tiszeletreméltó főnököt, jóságos barátot vagy odaadó szeretőt vetítünk valami teljesen másra. Hol van az a pont, ahol még mindig nagyon benézzük. Nem azért, hogy megszégyenítsük magunkat, hanem épp azért, hogy megszabadítsuk magunkat az ördögi körből - amibe nem véletlenül keveredtünk bele, nem odatévedtünk, felelős felnőttként, döntések sorát hozva, felültünk a körhintára. Itt az idő, hogy leszálljunk róla.