IMG_2678.JPG
botok 5.jpg

BOTOK 5
Néha olyan jól esik valamibe bevonódni, ami teljesen leköti a figyelmünket, és akkor a háttérben nyugodtan futhatnak azok a programok, amik segítenek megemészteni egy nagyobb falatot, elengedést, fájdalmat. Mostanában nagyon nagy örömet okoznak azok a tevékenységek, amik a folyamatok békénhagyásán alapulnak, például a komposztálás, fermentálás, egy kimchivel egy dolgod van miután összekeverted: nem bántod, és akkor szépen teszi a dolgát, megtörténik az egész. Magunkat nem könnyű szimplán békénhagyni, sokszor kell valami nyüzsgés, háttérzaj, figyelemelterelés. Mostanában gyakran hallgatok hangoskönyveket, amikor túl nagy sebességgel pörög az agyam, segít egy kicsit lejönni az újra és újra ismételt szorongás-vágányokról. Ugyanez a sorozatnézés is: látszólag teljes figyelmünkkel be vagyunk vonódva, pár órára beköltözik a lelkünk a cselekmény bonyoldalmaiba, a lelkünk közben megpihen. Azzal kell vigyáznunk, hogy ne felejtsük benne magunkat ezekben a látszat-életekben. Amúgy a különféle játszmák is nagyon alkalmasak figyelemelterelésre, például a végnélküli vetélkedés, vagy az állandóan visszatérő konfliktusok, amik rengeteg figyelmet elszívnak arról, ahogy valójában vagyunk. Amikor látszólag “nagyon sok minden van”, gyanakodjunk, hogy van ott EGY valami, amit különösen nehéznek gondolunk, és amivel lassan farkasszemet kell néznünk. 

vilag.jpg

XXI. VILÁG
Elsőre egy olyan helynek tűnik, ahol egyszerre tudjuk megmutatni magunkat, sok kíváncsi szempár szegeződik ránk, és mégis biztonságban vagyunk. Ideális esetben egy csecsemő így érkezik a világba, védelmező határok közé, ahol nyitottak rá és nem akarják egy előre meghatározott öntőformába szorítani. Mivel ez gyakran nem alakul ilyen ideálisan, felnőttként továbbvisszük a vágyat, hogy talán egyszer megtaláljuk ezt az otthonos helyet, ahol száz százalékos figyelmet és ezzel együtt békénhagyást, elfogadást kapunk. Sajnos folyamatosan csalódni fogunk, ha ezzel a vággyal rohangálunk körbe-körbe, a felnőtt kapcsolatokban törvényszerűen nem jöhet létre ez a fajta feltételnélküliség és éntelen odaadás. A Világ kártya valahogy ezt is tanítja, hogy próbáljuk meg hordozni magunkban ezt a hiányt és ezzel együtt felfedezni a teljességet, ami magában hordozza a szomorúságot és soha nem teljesülő vágyakat is. A teljesség nem azt jelenti, hogy minden jó, hanem hogy képes vagyok befogadni a dolgok összetettségét. Például, hogy nagyon szeretek valakit, de épp csalódást okozott nekem. A Világ főszereplője állandó mozgásban van, arra a zenére táncol épp, amit betesznek, természetes, hogy nem mindig tud összhangban lenni vele - de akkor a tánca erről mesél, hogy épp ebben a pillanatban nehéz a ráhangolódás, és lehet, hogy a következő pillanatban sikerül a flow. Nem baj, ha nem tudunk állandóan feloldódni a pillanatban, a zavar, közöny, frusztráció is belefér a teljesség-élménybe. 

botok kiralya.jpg

BOTOK KIRÁLYA
Nagyon bátor energia. Összesűrűsödött tetterő, életenergia, felhajtó erő, ami áttol minket az alagúton, felhoz minket az aljáról. Miért bátor? Nagyon őszinte, és egyszerűségre törekszik, állást foglal. Kiárasztja a torkunkon akadt mondatokat, mint amikor Hófehérke kiöklendezi a mérgezett almát, miután a törpék megbotlanak vele. Sokan azt hiszik, hogy ez a mese egy nekrofil seggfejről szól, aki belegyezés nélkül elragadja Hófehérkét. Sajnos nagyon sokan voltunk, vagyunk hasonló jelenléttel a választásainkban, mint a tetszhalott Hófehérke, akit visznek ide-oda. Hivatalosan a beleegyezésünket adjuk, csak éppen nem vagyunk megérkezve a saját testünkbe, és annak éber átérzésébe, hogy jól esik-e nekünk az a kapcsolódás, amiben éppen vagyunk. A Botok királya az a pillanat, amikor felülünk a koporsóban, és megkérdezzük, hogy hol vagyunk? Az ébrenlét megkezdődik, és annak bátorsága, hogy jelen legyünk a dolgainkban, ami nagyon sok felelősségvállalást is jelent. Ha aktív szerepelője vagyok az életemnek, akkor nem csak áldozata vagyok az eseményeknek, hanem döntéseket is kell hoznom, illetve szembesülnöm kell a kevésbé jó döntéseimmel is. Nagyon sok erő kell ahhoz, hogy képviseljem azt, ha valamit szeretnék vagy nem szeretnék, mert benne rejlik annak lehetősége, hogy esetleg nem kaphatom meg, vagy mégsem tetszik, miután megkaptam. Ehhez ad bátorságot a Botok királya. 

ermek 9.jpg

ÉRMÉK 9
Ma a kezembe került egy könyv, ami egy francia szőlőművesről szól, úgy kezdődik, hogy a hideg eső veri az arcát, miközben vágja vissza a tőkéket. Arról beszél közben, hogy a szőlő agresszív kúszónövény, meg kell fékezni, és mutatja, hogy milyen alaposan meg kell metszeni. Szinte halottnak tűnnek a szőlők  a metszés után, persze, csak visszaszorul az erejük a föld alá és a belső rétegekbe. Kiderül a beszélgetésből, hogy a tövek egyidősek a gazdával, a hatvanas évek óta megállás nélkül hozzák a gyümölcseiket. Szerintem ez velünk is megtörténik, időnként látszólag eltűnik belőlünk az élet, mint amikor a szőlő szikkadt, göcsörtös gallyként áll ki a földből - de valójában csak visszahúzódik, hogy aztán annál gazdagabb termést hozzon. Ez a kártya mutatja, hogy ez a folyamat, ez az élet-halál-élet hullámzás természetszerűen történik, de ott van benne a gazdasszony is, aki nagyon sokat tesz érte, hogy az élet a legmagasabb potenciált valósítsa meg, ami benne rejlik. Dolgos kezek, amik szépen gondozzák a töveket, és aztán persze a szüretben is aktívan részt vesznek: ezt a lapot áthatja a hála, hogy mennyi termést sikerült learatni a körülményekhez képest. Minden évben ott van ez a “körülményekhez képest”, a természet erői kiszámíthatatlanok, pont mint az életünk nem várt eseményei. Mindig sok minden van, és mindennek ellenére mi alkotunk, létrehozunk dolgokat. Ez a lap sokszor olyan gazdagságra viszi a figyelmünket, amit adottnak veszünk, holott nagy eredmény.