top of page
IMG_9950 2.heic
kelyhek 10.jpg

KELYHEK 10

Próbáljuk minél jobban beleengedni magunkat az sikerről, bőségről, beteljesedésről való álmodozásba, abba a képbe, hogy pontosan mi történne és milyen érzés lenne ott állni, és fürdőzni abban az élményben, hogy elértük a vágyott célt. Figyeljük meg a részleteket, használjuk a fantáziánk maximum kapacitását, hogy kiszínezzük a képet, kik lennének ott, mit mondanának, milyen további előnyökhöz juthatnánk - ha első zsigeri reakciónk az, hogy sok pénzt kapnánk, akkor menjünk egy lépéssel tovább, kinek mit vennénk belőle, és az milyen érzés lenne? Milyen élményekhez juthatnánk azáltal, hogy nagyobb biztonságban vagyunk? Használjuk ennek a képnek a hatalmas érzelmi energiáját, amiből motivációt és tápláló nedveket nyerhetünk, hogy ténylegesen dolgozzunk rajta. Itt nem egy hűvös rációval felvázolt célkitűzésért indulunk meg, hanem egy olyan álomért dolgozunk, amibe az érzelmi energiánkat is befektetjük. A szerelemprojekt kifejezés nagyon jó erre, valami olyan ügy, amihez érzelmileg is tudunk kapcsolódni. 

A másik nagyon fontos téma, hogy a beteljesedés jellemzően közösségi aktus, nagyon fontos része, hogy a dolog, ami létrejön, az a közösség javát és örömét szolgálja, illetve jön belőle nagyon sok pozitív visszacsatolás: biztosítja a helyünket, megbecsült tagjai leszünk a közösségnek. A siker képe legtöbbször nem magányos, a sportban például a közönség éljenzése, a közös ünneplés nagyon fontos része a versenynek. Nem csak az eredményért magáért dolgoznak, hanem azért az élményért, hogy ennek az eredménynek nagyon sokan együtt örülnek. A beteljesedés nagyon fontos része, hogy kivel osztom meg ezt az örömet, és kik lesznek büszkék rám. Ennek van egy gyermeki szintje, a szülőknek mindenáron való megfelelés kényszere, de van egy felnőtt szintje is, ahol csak megjelenik bennünk egy természetes vágyódás, hogy látszódjon és elismerést nyerjen, amin dolgozunk. 

hold.jpg

XVIII. HOLD

A Kos havában hatalmas lendülettel indul meg az élet - A királyfi, aki nem ismerte a félelmet című mese főszereplőjének attitűdje ez, aki beszól az óriásoknak, hogy “Én mindenre képes vagyok, amihez kedvem van.” Annyira meglepődik az óriás, hogy nem is üti agyon, hanem feladatokat ad neki. Most viszont már nem itt tartunk az évkörön, hanem a következő fázisban, a Bika csúcspontján, amikor már túl vagyunk az elinduláson, és már csinálni kell a dolgokat, amiben már egy kicsit nehezebb tartani ez a félelemnélküliséget. Nem is kell. Erre bíztat a Hold kártyája, hogy hagyjuk magunkat érezni az érzéseinket, akkor is, ha ezeknek a tartalma nem az öröm vagy lelkesedés. A világ legtermészetesebb dolga, hogy amint haladunk előre az úton (főleg az ismeretlen úton) és jönnek szembe olyan dolgok, emberek, helyzetek, amik kizökkentenek a vakmerő nyugalmunkból. Megjelenik a félelem: mi van, ha nem sikerül? Ha nem élem túl? Ha elfogy a lelkesedésem? Ha elfáradok? Ha kiderül, hogy meghaladja a képességeimet, és lejjebb kell adnom, meg kell változtatnom útközben a tervet? Mi van, ha csak nekem fog tetszeni, ha mások nem fogják érteni, sőt egyenesen nevetségessé válok, ha megmutatom, hogy mit hoztam létre? A Hold kártya arra bíztat, hogy tekintsünk ezekre az érzésekre úgy, mint a szellőre, ami időnként erőre kap, de aztán szépen elcsendesedik. Jelenlétük természetes velejárója annak, hogy csinálunk valamit és kijöttünk a gubóból / üvegkoporsóból / passzivitásból. Nem kell bántani magunkat miattuk, de nem is kell óriási jelentőséget tulajdonítani nekik, kiemelkednek tudattalanunk sötét tavából, mint a rákocska - a zsigeri félelem a kudarctól, az elszigetelődéstől, a csalódástól - majd szépen alábukik. A Hold kártya erőterében egy dolog nem tanácsos, megállni, és hosszan időzni ezeknek a furcsa lényeknek a társaságában, haladjunk, szép lassan, de megállás nélkül az eredeti célunk felé, ki fogunk bukkanni a sötét erdőből nem sokára. 

ermek kiraly.jpg

ÉRMÉK KIRÁLYA

Mindkét nagypapám csinálós ember volt, ha valami elromlott, megszerelték, ha valamire megkérted őket, megoldották. Nem beszéltek sokat, nem nagyon szeretgettek meg senkit, de kitartóan ügyködtek fontos és kevésbé fontos projektjeiken. Erre az energiára a Bika havában nagyon nagy szükségünk van. Arra a részünkre, ami nem rest csinálni a dolgokat, napról napra, kitartóan, és ha kell, akkor újra és újra nekifutva. Aki nem adja fel, nem vágja be a sarokba a félkész dolgokat. Aki nagyon nagy erergiát fektet a részletek megismerésébe és kidolgozásába. Amég valami csak a fejünkben létezik, addig lehetünk nagyvonalúak - kihagyhatunk lépéseket, összemoshatunk olyan részeket, ahol nem tudjuk a megoldást (ha csak szóban kell prezentálni, akkor bullshittel át lehet ívelni ilyen fázisokat), de amint a tettek mezejére lépünk és ténylegesen végre kell hajtanunk valamit, vagy üzemeltetni a gyakorlatban, akkor már nem tehetjük meg. Az Érmék királya bizonyos helyzetekben kukacoskodik, és belebonyolódik feleslegesen apróságokba, de ez érték is tud lenni, mert szépen és valóban működő módon lesz kivitelezve, amin dolgozik. Emiatt lassabban is fog haladni - itt ez is egy fontos téma lehet, hagyjuk meg a megfelelő időt a dolgokra, a mesékben sokszor a nyertes királyfi ér be a leglassabban, mert kimaxolja a rendelkezésére álló időt, mer a leglassabb lenni annak érdekében, hogy tényleg jó legyen, amit csinál. Hagyjuk meg az időt a dolgokra, ne kapkodjunk. Az Érmék királyának harmadik tanácsa pedig az, hogy próbáljuk élvezni is a csinálást, vagy legalábbis keressünk benne olyan részeket, ami miatt élvezetessé válhat, amin dolgozunk. A nagypapáim azért is szereltek tévét, rádiót, és amit csak kellett, mert imádták szétszedni, összerakni, megérteni, hogy működik egy gép. Élvezték, hogy a kezük nyomán alakul valami, megjavul valami, ami elromlott. Nem minden részét élvezték a folyamatnak, és szokat szitkozódtak is, ha valami nem úgy ment, ahogy tervezték, de megtalálták az örömet is benne. 

bottom of page