DSCF0644.JPG

X. SZERENCSEKERÉK

Az asztrológiában is van egy olyan szemlélet, miszerint a képleteket ne jóslásra használjuk, inkább tekintsünk úgy a jövőre, mintha hosszabb-rövidebb időablakok nyílnának meg, amik különféle lehetőségeket rejtenek. Egy időszak lehet kedvező és kevésbé kedvező valamire - de persze ott a szabad akarat, átnyomhatjuk azt is, ami nem annyira megy könnyen. Mintha a felfelé menő mozgólépcsőn kapaszkodnánk lefelé: megoldható, de azért kicsit kellemetlen. Ez a kártya sokszor arra hívja fel a figyelmet, hogy hagyjuk forogni ezt a kereket - ne gondoljuk, hogy egyedül vagyunk az egésszel, a világot láthatatlan fonalakként szövik át azok a kapcsolódások, összefüggések, amiket nem feltétlenül látunk át, de alapvetően értünk vannak. Állítólag biztos jele, hogy elkezdtünk intuitívabban működni, hogy nagyon sok “szerencsés véletlen” vesz körbe minket: pont a megfelelő emberekkel találkozunk a megfelelő pillanatban, jókor mondunk igent, és pont jókor húzodunk vissza a biztonságos vacokba. Ez a kártya szeretné, ha éreznénk, képtelenség, hogy lemaradjunk valami lényegesről.

kardok aprod.jpg

KARDOK APRÓDJA

Az Okos Lány a meséből, aki Mátyás királyt is kicselezi - fejben mindig előtte jár egy lépéssel. Azt a részünket élesztgeti, ami nyitott minden újra, tele van tanulási vággyal - nem az okoskodó mindenttudó, hanem a kíváncsi, aki nagy étvággyal falja be az új információkat. A kihívást az jelenti, hová pakolja el magában ezeket: egy kicsit széllel bélelt, csapong, könnyen túlterheltté válik mentálisan. Persze, hogy megfájdul a feje vagy állandó fáradtság gyötri, ha nem tudja csillapítani a gondolatok állandó pörgését. Ezek nem feltétlenül negatív tartalmak, csak túl sok van belőlük, túl nagy az aktivitás a buksijában. Nehezen tud dönteni: ami lényegében elköteleződés egy gondolat mellett, amit aztán átültetünk a tettek mezejére vagyis teszünk egy lépést a realizálás felé. A szellemi sík felől túl bonyolultnak tűnik a megvalósítás: nem lesz “elég jó” az elképzeléseinkhez képest, illetve minden percben eszébe jut egy jobb megoldás. Úgy indul neki a terápiának, mint egy komplex rejtvénynek, meg akarja érteni, mi hogyan működik a lelkében. A nagy feladat számára, hogy leszálljon a fejéből a szívébe, és elfogadja, hogy a kerék akkor is forog, ha nem tudjuk pontosan, hogyan működik. 

BOTOK 10

A krónikus stressz kártyája - azért megrázó, mert látszik, hogy úgy működik, mint a békaleves: ha nem hirtelen kapom a nyakamba, észre sem veszem, hogy belefulladok a túlvállalásban. Nem feltétlenül teljesítményre gondolok, lehet ez felelősségvállalás is: észre sem veszem, hogy folyton átveszem mások terheit, mintha minden az én nyakamba szakadna. Aki kicsi gyerekkora óta viszi ezt a terhet, annak ismeretlen (és épp ezért gyanús) lesz egy másféle létezés, bár legtöbbször nincs is tudatában annak, hogy folyamatosan cipekedik. Önvédelmi okokból megtanuljuk kiiktatni azt a késztetést, hogy elszaladjunk vagy földhöz csapjuk a botokat. Gyerekként ez a túlélésünket segíti, felnőttként pedig már annyira hozzánk nő a cipekedés, hogy észre se vesszük. Hogy hogy nem? Megtanultunk lekapcsolódni az érzéseinkről, a testérzeteinkről. Lehet, hogy felsejlik, hogy valami nem oké, de nem tudjuk megmondani pontosan mi az. Ezért szuper minden technika, ami abban segít, hogy egy kicsit finomítsuk a detektort, amivel magunkat vizsgáljuk. Ha észrevettük a botokat, akkor szép lassan letehetjük a őket, és elkezdhetjük érezni, mennyire fáj minden porcikánk a sok-sok éves cipekedéstől. 

ermek 2.jpg

ÉRMÉK 2

Állandó mozgásban van, a tőle telhető maximális rugalmassággal kezeli a dolgait - mint egy szörfös, aki nagy alázattal hangolódik a hullámokra, és ha véletlenül be is csúszik a víz alá, előtte vesz egy nagy levegőt, és tudja, hogy hamarosan fel fog bukkanni a felszínre. Rugalmas, hajlékony, de mégsem sodródik, tudatában van a következő döntési pontnak. Fej vagy írás? Vajon észrevesszük, hogy minden pillanatban van választásunk? Ez a figura azzal foglalkozik, ami közvetlenül előtte van. Nem veszik el sem a múltban, sem a jövőben, amint elkalandozik, leesnek a korongok. A Mágus kistestvére: hatása a világban kézzel fogható. Tele van a keze, de éppen csak annyira, hogy egy mozdulattal össze tudja csukni a varázskészletét, és egy kicsit megpihen, csukott szemmel hallgatja a tengert. Szüksége is van ezekre a szünetekre, mert amikor végzi a dolgát, akkor nagyon odateszi magát, teljes erővel koncentrál. Ezen a lapon meditálva segíthetünk az imposztor szindrómás részünknek elhinni, hogy nincs mitől félnie, hiszen nem csak úgy teszünk, mintha egyensúlyoznánk, valóban képesek vagyunk fenntartani a tányérokat. Attól még, mert kívülről nehezebbnek tűnik a feladat, amit mi képesek vagyunk könnyedén elvégzni, nem szemfényvesztésről van szó.