top of page
IMG_3587.JPG
kelyhek 10.jpg

KELYHEK 10
Ez a kártya nagyon hosszú beszélgetéseket tud indítani arról, hogyan képzeljük a boldogságot. Egy hónapig hallgatjuk, hogy boldog karácsonyt, boldog újévet, és nem merünk megállni, hogy megkérdezzük magunktól, hogy nekünk mit jelent az a szó, hogy “boldog”? Egyáltalán milyen ideál felé haladunk, amikor vágyunk a boldogságra, milyen képet alkottunk róla? Folyamatosnak képzeljük vagy pontszerűnek? Nekem most sokat segít, hogy próbálom félretenni az elavult, gyermeki elképzeléseimet a boldogságról, ami kicsit a megvilágosodáshoz hasonló: ha egyszer elérted, akkor már a tiéd, egy folyamatosan kitartott kellemesen euforikus állapot, csak előtte nagyon sokat kell érte dolgozni, de majd egyszer bekövetkezik. Na ezt a toxikus koncepciót talán mostanra végre sikerült kidobni a kukába, és így nem maradok le azokról a kicsit, közepesen, és nagyon boldog pillanatokról, amik folyamatosan történnek, belevegyülve az egyáltalán nem boldog, nehéz vagy éppen kellemetlen pillanatok közé. Folyamatosan válogatjuk a lencsét a hamuból, nem úgy van, hogy egyszer kiválogattuk, és onnantól kezdve mindennap lencsefőzelék. Ez a lap annak a megünneplése, amikor van egy jó pillanat, egy jó nap, egy jó hét - de közben megengedjük az élet alapvető ambivalenciáját, hogy egyszerre ott vannak a dilemmák, nehézségek és félelmek is. 

torony.jpg

XVI. TORONY
Nagyon felszabadító tud lenni, amikor lehasadnak rólunk olyan rétegek, amik már nem tartoznak hozzánk. Megszokások, elavult én-védő stratégiák. Kapcsolatok, vagy a kapcsolódás módja - például azok a gondolatkörök és hitrendszerek, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy szerethetőek legyünk. Maga a tény, hogy tennünk kell valamit, és a szeretet és elfogadás nem járhat alanyi jogon. Ezek a változások hagymahéj-szerűen gyűrűznek be az életünkbe, sorban hullanak le a korlátozó/védelmező rétegek. Ez folyamatosan zajlik, de a Torony mindig egy nagy fordulót jelez, amikor valami eltörik, elszakad, és felszabadul belőle egy új énrész, ami addig nem volt látható. Mint amikor a Nádszálkisasszony kibújik a nádszálból, még törékeny és védelemre szorul, de már napvilágot látott. Ne féljetek ettől a laptól, korántsem mindig katasztrofikus, a megrázó ereje úgy is érvényesülhet, hogy egyszercsak másfelé megyünk (másképp reagálunk, például nem zsigerből), letérünk a megszokott pályáról, ami dominóeffektus jelleggel elindít egy sor változást. Vannak iszonyú nehéz életesemények, amiben nem kell megtalálni a “szépet”, a “jelentőséget”, de vannak olyan intenzív megélések, amiket később nagyon jól el tudunk helyezni, amikor láthatóvá válik, milyen módon voltak szükségszerűek. 

botok 3.jpg

BOTOK 3
Ha van tökéletes újévi kártya, akkor talán ez. A határon, a fordulóponton billegni, egy kicsit megpihenni, kifújni az elmúlt év feszültségét, aztán előre fordítani a fejünket, beszívni a jövő illatát,  megnézni, merre indulunk, de még nem rohanunk előre. Mindenki másképp éli meg azt az időszakot, én szeretem benne a visszatekintést is, de ezen a kártyán inkább csak olyan értelemben jelenik meg, hogy elismerjük, hogy milyen messzire jutottunk, és mint a Diadalszekér frontális megindulása, itt sem annyira azon van a fókusz, hogy honnan jöttünk, inkább azon, hogy mi lehet még belőlünk. Nem azt mondom, hogy nincs értelme visszafordulni a múltba, és megnézni, meggyászolni, visszamenőleg megünnepelni pillanatokat (amikor mondjuk úgy értünk el sikereket, hogy senki nem örült velünk, de van egy pont ahol érdemes becsukni az ajtót ezekre az emlékekre egy kicsit, és visszatérni az életbe. Nehogy lemaradjunk új és jó dolgokról, mert rávetülnek az élményeinkre múlt berögződései, félelmei. Nem mintha könnyű lenne ezeket a hátunk mögé tenni, de ez a lap hozzátesz ehhez a folyamathoz egy nagyon fontos megerősítést: eljutottál idáig, akármilyen nehéz is volt, túlélted, és kaptál egy esélyt, hogy másfelé indulj. Látszik, hogy egy kicsit lerongyolódtál, elfáradtál, de nem fogytál el útközben, sőt ellenkezőleg. Egyre jobban látod az irányt. 

botok asza.jpg

BOTOK ÁSZA
Ez lehetne a villám maga a Torony kártyájáról, de mindenképp valami forró anyag, pont mint a kiömlő láva, átformálja a tájat. Ez a forróság megéget, lehorzsol, de közben az élet anyaga, az élethez kapcsol. Hevesen vágyni valamire vagy valakire, törekedni dolgokra, megkapni őket, vagy éppen a hiányt átélni - amikor ezek működnek bennünk, akkor részt veszünk az életben. A félreértett buddhista ideál miszerint vágjuk el a kapcsolatot a vágyainkkal és szerezzünk teljes kontrollt a késztetéseink felett, szerintem illuzorikus, kivon minket a forgalomból, a pálya szélére ültet, megfigyelővé tesz. Jó, ha képesek vagyunk megfigyelni a késztetéseinket, akár hirtelen jött vágyakról van szó, akár jó mélyre szaladó triggerekről. De nem lehet cél, hogy teljesen elvágjuk magunkat az élettől, amiben természetes, hogy megérintődünk dolgok által. És ez a megérintődés nem mindig kellemes elragadtatottság, sokszor pofáncsap, szúr, éget, maga alá temet. A Botok ásza szexuális vonzalom kártyája is, hatalmas misztérium, mi kapcsolja be bennünk a vágyat, és egy idő után látunk talán valami visszatérő mintázatot is ebben. Erre akár egy réteg szégyen is rakódhat, “miért a nem megfelelő emberekhez vonzódom”. Próbáljuk meg egy kicsit megnézni, megszeretgetni a vágyainkat, még akkor is, ha nem ugrunk azonnal utánuk. 

bottom of page