top of page
IMG_9398.JPG
kelyhek kiralynoje.jpg

KELYHEK KIRÁLYNŐJE

A Kos havában nagyon nagy szükségünk van ennek a királynőnek a lágyságára. Amikor bátrabban kockáztatunk, gyorsabban mozgunk, ismeretlen talajra lépünk, többször esünk el, és akkor az ő segítségével tudunk megnyugodni, újratöltődni. Nem maradunk örökre a szoknyája alatt, csak amég egy kicsit új erőre kapunk. Amikor pofára esünk, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, akkor jól esik, ha valaki lát minket, látja a törekvésünket és validálja azokat a negatív érzéseket (frusztrációt, csalódottságot, dühöt), amin keresztül megyünk. Nem azt mondja, hogy “semmiség”, de nem is tart benne hosszabban a gyógyító ölelésben, mint amennyire szükségünk van. Támogat, hogy újra a tettek mezejére lépjünk, újra próbálkozzunk. Mint a Rózsa vitéz című mesében az óriások által széttépett királyfit élő-haló vizzel megforrasztó kígyókirálylány - összeszedegeti, megszeretgeti, és újra és újra az útjára engedi. Nincs túlféltés, felesleges babusgatás, de nincs túl korán sem visszalökve a csatába a darabokban lévő királyfi, aki az aktív cselekvő részünket képviseli a mesében. Mit jelent a forrasztgatás? Mit ad az élő-haló víz, ami lehet, hogy a Kelyhek királynőjének korsójában is található? Feltétel nélküli önszeretet: akkor is tudom, hogy oké vagyok, elfogadható vagyok, érdemes a szeretetre, ha valami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. A szégyenérzetet enyhíti, visszaadja az önmagunkba vetett hitet. Visszatölti a bátorságunkat és a cselekvőképességünket, azt az érzést, hogy érdemes próbálkozni, mert egy esetleges kudarc esetén el fogjuk tudni választani attól, hogy mennyire látjuk értékesnek magunkat. 

kelyhek 6.jpg

KELYHEK 6

Vannak királyfik, akik nem kétszázzal vágtatnak a céljuk felé, szemüket végig arra szegezve, amit el akarnak érni - ott vannak azok a kedves figurák, akik észreveszik az apró részleteket, lehajolnak egy hervadó virágot, egy kiszáradt halacskát meggyógyítani - csak úgy kedvesek, minden cél és hátsó szándék nélkül teszik bele a kedves odafordulás energiáját a helyzetekbe, és ez a mesékben mindig kifizetődik. Mert vannak olyan speciális kihívások, amiket csak egy ilyen ember tud megoldani, a célratörő, mindenáron győzni akaró, emberfeletti erőket mozgató sárkányölő vitézek pedig sorra buknak el. Ez a kártya sokszor vonatkozik azokra a helyzetekre, ahol gyakorolhatjuk a kedvességet, figyelmet, az odafordulást anélkül, hogy összetettebb kapcsolódás, érdekekkel, elvárásokkal átszőtt viszonyulás lenne köztünk. Hogyan veszem észre azokat a hétköznapi helyzeteket, amiből töltekezhetek, amikben a kedvességemet kedvességgel fogják viszonozni? Hogyan tudok érzelmi kapcsolódást létrehozni és megélni egyszerűbb szinteken - helyekkel, fákkal, virágokkal, állatokkal? Észreveszem-e mennyit jelent másoknak egy jó szó, vagy akár nekem egy pozitívan megélt hétköznapi kis interakció? Ez a kártya sokszor vonatkozik a párkapcsolatokon túli kötődési helyzeteinkre, hogyan tudunk megélni intimitást, kölcsönösséget, szeretetteli figyelmet hétköznapi helyzetekben vagy olyan emberekkel, akik nem a potenciális partnereink? A Kos havában minden nagyon felgyorsul, ilyenkor különösen nagy szükség van rá, hogy egy kicsit le tudjunk horgonyozni, vissza tudjunk húzódni időről időre egy olyan biztonságos, ismerős udvarba, mint ami ezen a kártyán is szerepel. 

kelyhek 7.jpg

KELYHEK 7

Mikor tele vagyunk tettvággyal, de valahogy nem tudjuk megtalálni a megfelelő csatornát ennek, túl sok vonzó lehetőséget látunk, minden érdekel, folyamatosan elkalandozik a figyelmünk, mindenbe belekapunk. Ez a kártya akár a dumb scrollingtól túlstimulált és kimerült idegrendszerünkre is vonatkozhat, ahogyan peregnek előttünk a képek, egy süti, amit meg akarunk csinálni (majd egyszer), egy cuki kiskutya, akit tök jó lenne megsimogatni, termékek, amikre erősen vágyódunk abban a pillanatban, ahogy meglátjuk őket, de egy perc múlva el is felejtjük őket. Olyan mennyiségű potenciális vágyképet sugároz ránk a média, hogy szinte bénító. Teljesen lekapcsolódunk arról, hogy mire is vágyunk valójában, mire lenne szükségünk. 

Van az az elveszett érzés, amikor ahelyett, hogy lépnék, belefagyok a hezitálásba. Folyamatosan a lehetséges kimeneteket próbálom elképzelni, ami üres képzelgés, mert nem tudjuk előre megjósolni választásaink kimenetelét - nincsenek tuti válaszok senkinél, ezért is tartom különösen aljasnak, amikor valaki pénzt kér azért cserébe, hogy hamis válaszokat ad olyan kérdésekre, amiket senki nem láthat előre. Lehet, hogy valami zsákutcának tűnik, és mégis elengedhetetlen az utunkon, mert tovább lendít egy olyan helyre, ahol megtalálunk egy hiányzó darabkát magunkból. Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a választásainknak - ahogy Feldmár mondja, nincs jó vagy rossz döntés - valahogy döntök, és annak helye lesz az életemben, valahová visz az én életutamon, ami egy egyedi mintázat. Majd megküzdök azzal, ami éppen a betoppan a jelenembe, minden más csak fantázia, előfeltevés, képzelgés. Amikor lebénít a döntésképtelenség, meg kell kérdeznem magamtól, hogy mitől félek valójában, mire lenne szükségem, hogy el tudjak indulni? Lehet, hogy csak időre, hogy összehangolódjak a valódi szándékommal. 

bottom of page